Életszabályok
Tapasztaljuk egész életünkben, hogy a világ bizonyos meghatározott szabályok szerint forog. Az értelmes gyermeknek anélkül, hogy tudná, már vannak életszabályai. Ahogy látja a szüleitől és más emberektől, tehát ő is aszerint él. De az okos ifjú és leány nem elégszik meg ennyivel, hogy t. i. gépileg utánozza a szüleit, hanem gondolkozik és igyekszik megismerkedni azokkal az életszabályokkal, amelyek szerint kívánja irányítani élete folyását. Lássuk őket egyenként.
Nyájasság. Mindenekfelett arra kell törekednünk, hogy embertársaink felé nyájas ábrázatunkkal forduljunk. Mert rendesen kétféle arca van mindenkinek. Az egyik gondokkal ráncolva, haragos tekintetű; a szemekben kiül a sok baj és a sok kellemetlenség. Nos, az emberek nem szívesen néznek az ilyen szemekbe. Ellenben ha nyájas, derült tekintettel fordulsz feléjük, ők is olyannal fogadnak és szívesen szóba állnak veled. Mutassuk hát ezt az arculatunkat. Legyünk nyájasak, előzékenyek, ne fitymáljunk senkit, az egyszerű emberek felé is vessünk egy-két barátságos pillantást.
Őszinteség. Törekedjünk nyílt őszinteségre. Az emberek szokva vannak a hazudozáshoz, az álnoksághoz, úgy hogy már szinte szomjúhozzák az igazságot, a nyílt, őszinte beszédet, légy tehát hozzájuk ilyen. Ne áltass senkit, ne kerülgesd a valóságot, mondjad mindig az igazat. Az őszinte, nyílt ember olyan a társai közt, mint a nap, fényt áraszt, derűt és meleget kölcsönöz.
Csinosság. Aki nem akar hátsó sorban kullogni, csak törekedjék erre, főként egy kis jó megjelenésre. Az emberek, ha talán maguk nem is adnak valami sokat a külsejükre, de szívesen veszik, ha mások csinosan jelennek meg előttük. Különösen az ifjak és leányok járjanak tisztán, csinosan. Nem kerül ez valami nagy pénzbe, mert a jó ízlésű olcsó áron is tud szépen öltözködni. Tiszták legyetek tetőtől talpig. Fejetek megfésülve, körmeitek rendben tartva. Fel a fejet, barátságos tekintetet a szemekbe! Így lépj embertásraid elé.
Megfontoltság. Nincs kellemetlenebb a fecsegő embernél. Sokszor szeretnők már bedugni a fülünket, hogy ne halljuk a sok ostobaságot, amit fecsegő barátunk össze-vissza hadar. Minden baj, minden kellemetlenség a fecsegésből származik, a rágalom, a gyanúsítás ezek által a nyelvelők által terjed tovább mint a hólavina. Kerülje azért mindenki az unalmas, a kellemetlen bőbeszédűséget. Legyünk megfontoltak, nyugodtak. Minden szó, amit kiejtünk, súllyal bírjon. Ha látjuk, hogy unalmassá válik a beszédünk, hagyjuk abba.
Kellemes beszéd. Vannak, akik vontatva, kínosan ejtik ki a szavakat. Mások menydörögve vakkantanak egyet, kettőt. Ismét mások fejüket lesütve alig hallhatóan motyognak, vagy pedig ellenkezőleg: kiabálnak, mint a bakakáplár, hadarnak, mint a szélmalom. Az ilyen embereket kín hallgatni. De nem is hallgatja senki szívesen, az emberek menekülnek előlük, vagy rövidre fogják a velük való érintkezést. Törekedjünk értelmesen, tisztán ejteni ki a szavakat. Beszédünk legyen kellemes, zengzetes. Tekintsünk bátran mindenki szemébe. Sok ember alapította már meg szerencséjét szép, nyugodt, helyes beszédmodora által.
Komolyság. Az bizonyos, hogy sokféle anyagból van gyúrva az ember. Az egyik folyvást kacag, a másik örökké bús, lehangolt. Ha nem szép a szüntelen nevető ember, akiről már szinte azt hisszük, hogy csöndes butaságban szenved, ép oly kellemetlen a keserves, bús-bánatos arcoknak látása. Az emberek ezek egyikét sem tudják szívelni. Mi tetszik hát nekik? A középúton haladók magaviselete. Nevessünk a nevetőkkel, de tudjunk komolyak is lenni.
Szolgálatkészség. Régi igazság, hogy egy csipetnyi szívességgel több barátot lehet szerezni, mint egy zsák tudománnyal. A művelt ifjak és leányok szolgálatkészek, nem röstelenek lehajolni, ha a nénik elejtik a zsebkendőt, először: mert úgy illik, másodszor: mert az emberek az ily szívességet megjegyzik maguknak s jöhet alkalom, amikor busásan viszonozzák. Szoktassa magát mindenki arra, hogy mindig tudjon készen álani apró szolgálatra, önzetlen szívességre. Jó embernek mindig édes örömére szolgál ha jót tehet és másokkal szemben szíves lehet.
Megbízhatóság. Sokszor csodálva szemléli az ember némely kereskedésben mennyi a vevő, szinte megostromolják az üzletet. Miért e nagy tolongás? Azért, mert ez a kereskedő megbízható, amit árul az jó és olcsó. Az ő üzletében rossz portékával, igazságtalan árakkal meg nem csalnak senkit. Még feltűnőbb ez a jelenség az iparos világban; de számtalan más téren is tapasztalhatjuk. A megbízhatóságnak igen nagy becse van az életben s az a csodálatos, hogy az emberek mégsem törekszenek erre; számtalan kereskedő és iparos szívesen vág zsebre meg nem érdemelt hasznot. Persze, azzal mentik magukat, hogy úgy is rosszul megy a soruk, miért ne ragaszkodjanak hát mentől nagyobb nyereséghez. Csakhogy ez álokoskodás, mert a megbízhatóság mégis nagyobb kilátást nyújt a boldogulásra. Az ifjúság törekedjen arra, hogy minden dolgában megbízható legyen.
Becsületesség. A világ egy dologban nem érti a tréfát: a becsület dolgában. Egy kis könnyelműséget, léhaságot olykor-olykor elnéznek, ha egyébként a dolgodat jól végzed, de a becsület kérdésében szigorúak. Ebben alkudozni nem lehet. Fél szorgalom még ér valamit, félig való jószívűség is segíthet, de fél becsület nem ér semmit. Ez a lelki tulajdonság csak a teljes egészében szolgálhat díszedre, dicsőségedre. Becsület az, ha soha el nem veszed a másét, ha nem vágyol meg nem érdemlett előnyökre, sorsod békével tűröd, megelégedett vagy, dolgaidat lelkiismeretesen végzed. A becsület felemelt fővel jár, mindenkinek bátran szemébe néz, nem kénytelen elpirulni, sem megrezzenni; a becsületes ember vallásos, istenfélő és bízik az igazság diadalában. A becsület minden jogot tisztel és minden jó embert véd.
Önismeret. Híres a régi görög bölcsészet eme mondása: Ismerd meg magadat! Ez azt teszi: legnagyobb célja legyen életünknek megismerni magunkat. Erről munkánk későbbi fejezeteiben még lesz szó, most röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy a fiatalság igyekezzék elkezdeni az önismeret gyakorlását. Az önismeret megtanít szerénységre, a mások hibája iránti elnézésre s minden körülmények közt a tökéletesedés felé vezet. Törekedj tehát rá teljes erővel.
Most pedig lássuk nagyjából azokat az akadályokat, amelyeket az élet útját járva, erős akarattal le kell győzni, ki kell kerülni.
Durvaság. Első csúf akadályként kerül lépten-nyomon utadba a kiállhatatlan durvaság. Az ilyen embernek nincs egyetlen nyájas mosolya, egyetlen nyugodt tekintete. Még a jót is komiszul cselekszi szeretetétől megborzong a hátunk s egyetlen vágyunk, hogy messzire kerülhessük. De legyen hasznod a megfigyeléséből. Hasonlítsd össze magadat velök és ha egyező vonásokat fedezel fel magadban, irtsd ki azt lelkedből és ültesd helyébe a jóságot, a szelídséget. Durva az aki az állatot kínozza, aki a nyomort, szenvedést szánakozás nélkül tudja nézni. Aki szülei, testvérei, rokonai iránt hideg, szívtelen. Akit nemes eszmék, szép gondolatok nem érdekelnek. Aki másra nem gondol sohasem, hanem mindig csak magára.
Pletyka. nem igaz ám, hogy pletykálni csak vénasszonyok szoktak. Ismerek én elég fiút és leányt, akik nagy mértékben tenyésztik lelkükben ezt a mérges növényt. Semmiféle rút szokást nem lehet úgy ostorozni, úgy irtani és megvetni, mint a pletykázást. Kerülje mint a dögvészt akiben egy kis jóravalóság honol. Jellemes, igaz ember a távollevőkről rosszat soha nem beszél. Ha jót nem tud mondani inkább hallgat.
Nagyzolás. Azt mondják, a nagyzási hóbort az elmebetegség egyik fajtája. Ha az így volna, akkor bizony igen sok embert zár alá kellene venni, mert a nagyzolás meglehetősen el van terjedve. Divatos betegség ez a fiúk és leányok világában is. Pedig ha tudnák ezek a nagyzoló jámborok, hogy mily nevetségesek midőn nem létező tulajdonságokkal dicsekesznek. A világot akarják ők csalni, de csak magukat csalják, mert a t. világ nem oly együgyű, hogy ne látna át a szitán. Legyen az ifú szerény, illendőségtudó, többet ér ezzel, mint a nevetséges nagyzolással. Az ilyen bolondok előbb-utóbb rajta vesztenek s akkor nevetségessé lesznek.
Irigység. A magáról megfeledkező körmét rágcsáló gyermek, ha egy párszor nyakon legyintik, elhagyja rossz szokását; még a nagyzolót is ki lehet gyógyítani, ha minden hazudozásért jól elverik. De az irigy embert nem lehet ilyen könnyen észretéríteni. Ez mint rossz fekély mélyen befészkeli magát a lélekbe. Az irigy reszket a dühtől, ha felebarátját boldogulni látja; elkívánja szájából a falatot, testéről a ruhát, elméjéből a tudást. Rút betegség ez, mely úgy elfajulhat, hogy még a napfényt is sajnálja másoktól. Borzasztó az ilyen emberrel együtt lenni.
Lustaság. Ezt a hitvány gézenguz pajtásodat kergesd el magadtól, ha valamiképp összebarátkoztatok volna. nyájas, hízelkedő víg fickónak mutatja magát, játszani hív, örömről, kellemes mulatságról suttog a füledbe. De véged van ha karjaiba dobod magadat. Előbb csak a kisujjadat kéri, de aztán a karodba kapaszkodik s magával ránt a szomorú romlásba, a végső megsemmisülésbe.
Divatmajmolás. A szeszélyes divat, melyet a szabók és szövetgyárosok irányítanak, elég bajt okoz az emberiségnek. Csak az kellene még, hogy a fiúk és leányok is rabjai legyenek.
Hízelgés. Vannak emberek, akik minden édes muzsikánál bájosabbnak találják a hízelkedést. Gyöngesége az emberiségnek, hogy szereti hallani a saját dícséretét. A fiúk és a leányok hízelkedéssel igyekeznek meglágyítani a szigorú papa szívét s ezzel aztán rá is szoknak erre a jellembeli fogyatkozásra.
Árulkodás. Nincs ennél nagyobb hitványság az iskolai életben. Őrizkedjetek tőle teljes erőtökből. Sötét lelkű, aljas az olyan gyermek, aki társa ellen árulkodik. Lehetnek esetek, amikor hiba, sőt vétekszámba megy a hallgatás. Én azonban még akkor is azt tanácsolom az igazi jellemnek, hogy bízza másra társának feljelentését, elárulását. A csapás elég lesújtó az illetőre, ne légy te neki a sírásója.
Makacsság. Tudjátok-e, hogy ez ősi magyar vonás? Századokon keresztül vonakodik a magyar térdet, fejet hajtani a zsarnokság előtt s ez szabadságunknak, alkotmányunknak biztosítákát képezi. Kont, a kemény vitéz is makacsságból nem alázta meg magát Zsigmond előtt; inkább vérpadra lépett, mint hogy járomba hajtsa büszke nyakát. Csakhogy az ilyen makacsság egészen más, mint az, amit a vásott gyermek cselekszik, mikor a fejébe vesz valamit s követeli, hogy azt teljesítsék. Az ilyen oktalan szeszélyeskedésből támadt makacsság elítélendő.
A rossz társaság. Erről a témáról vastag könyvet lehetne írni, mert embereknek sorsa, jóléte függ ettől. De kénytelenek vagyunk az életszabályok sorában ezúttal csupán futtában szólani róla. Hanem rövid megjegyzésünket azért megtesszük és íme, kísérjük azt a legerősebb világítással, mert nagy dologról van szó. Ami bűn, szerencsétlenség előfordul ezen a világon, az mind innen ered. A rossz társaságtól, mint a legrettenetesebb veszedelemtől őrizkedjen mindenki. A lelket, a jellemet a rossz példák rontják meg, mételyezik meg.
A hálátlanság. Az ifjúkorban kell a hála érzelmét a szívben nevelni, ébren tartani; mindig szemünk előtt lebegjen: mivel tartozunk másnak az elvett jókért; ne fogadjunk el ingyen semmit. A legkisebb jótéteményt is jóval viszonozzuk. A becsület, a jellem dolga ez.