Jó modor
De régi ez a közmondás: Szerencse kell a boldoguláshoz! Csakhogy ez bizony sohasem volt igaz, mert minduntalan tapasztaljuk, hogy az úgynevezett szerencsés születésű emberek legtöbbször semmire se viszik, ellenben azok, akik a sorstól semmi előnyben nem részesültek, előre haladnak. Mi volt ezeknek bűvös talizmánjuk? Semmi egyéb, mint a jó modor. Ez az életben való boldogulás egyik feltétele. A világ mindig a külső látszat után ítél és nem ér rá vizsgálgatni, hogy mi van a bárdolatlanság mögött, sőt még csak nem is igen szeret érintkezni az ilyen alakokkal. Az életben való előrejutás fő szabálya volt és lesz örökre, hogy a fiatalság tegyen szert jó modorra. Vesse le rossz szokásait, szögletességeit. Ne legyen ferde, ne legyen különc, mert mindezek nem kellenek senkinek. Ha idegenek közé kerültök, tudományotokkal és bizonyítványaitokkal mindjárt nem hozakodhattok elő, azért tehát csakis a megjelenésetek után ítélnek meg. Legtöbbször ettől függ minden. Az első fellépés dönti el további sorsotokat. Ha udvariatlanságot, durvaságot, gyámoltalanságot árultok el, akkor aztán a második lépést már akár meg se tegyétek. Az emberek semmi iránt nem oly érzékenyek, mint az apró gorombaságok iránt, aminek az a magyarázata, hogy ezek érintenek legközvetlenebbül. Nem az a kérdés, hogy mit cselekszünk, hanem az: hogyan?
A durva ember, még ha adakozó kedvében van, akkor is kellemetlen lehet, ellenben a nyájas, jó modorú, oly kedvesen adja a maga szerény segítségét, hogy ez meghatja a kérelmezőt. Egy köszönésben, egy kézszorításban néha az egész embert megismerjük, mert lehet az a köszönés durva, lenéző, a kézszorítás lanyha, száraz. Bizony az ilyen üdvözléstől megcsömörlik az ember.
A jó modor leghívebb jellemzése ez: Szeresd felebarátodat, úgy mint magadat! Mások megbecsülése a legelső és legfőbb életszabály. Soha semmi gorombaság, semmi durvaság! A nagy és bölcs cselekedeteket az emberek bizony nem igen tartják eszükben, hanem bezzeg megjegyzik maguknak az apró gorombaságokat. Nem mentség az, hogy: hiszen nem akartam! Éppen abban áll a jó modor, hogy soha se vétsünk az udvariasság törvényei ellen. Egy parányi figyelem, egy kis mosoly az arcon, ragyogás a szemekben, többet érnek, mint az élcek és a nagyképű tudálékosságok. Az apró szívességek olyanok, mint az apró pénz, magukban véve nem nagy dolgok, de összeadva, mégis summára nőnek. Az élet nem egyéb, mint apróságok összetétele, nagyon fontos tehát, hogy az apró szívességekre, a jó modor apró megnyilatkozásaira nagy súlyt helyezzünk, sérteni soha ne akarjunk.
Akarsz valamire jutni az életben? Nos, hát állj résen és ne sajnálj mentől több apró szívességeket tenni. Úgy vagy ezzel, mintha takarékpénztárba raknád a filléreidet. Lassanként csinos kis erkölcsi tőkéd gyűl össze, az emberek pedig a sok szívességért, nyájasságért szeretni fognak, segítenek, támogatnak, megbecsülnek.
Egymás közelében boltot nyit két kereskedő. Mindegyik szépen berendezi üzletét és egyforma jó portékát árul. Az egyik nyájas, előzékeny, mindig mosoly ül az ajkán, mindig udvarias, mindig kedves. A legegyszerűbb vevőjét is szeretetreméltóan kiszolgálja, a mezítlábas kis vásárlóhoz is van egy-két jó szava. Ellenben a másik boltos összeráncolt szemöldökkel, savanyú ábrázattal fogadja a hozzájövőket. Sötéten néz maga elé, szigorúan beszél velük; soha nem ejt egy nyájas szót, nem nevet, nem mosolyog. Ha kérdeznek tőle valamit, egy-két rideg szóval felel. E két kereskedő közül ugyan melyik fog boldogulni? Ugye bizony az első. Ellenben a másiktól a vevők elidegenednek s ő maga okvetlenül tönkre megy.
Két egyforma képzettségű fiatalember ugyanazért az állásért folyamodik. Az egyik nyájas, kedves, jó modorú. A másik borús tekintetű, érdes, durva. Nos, tíz közül kilenc esetben a jó modorú lesz a nyertes.
A leányok világában is gyakran így van. Sokszor a szép leányok kiállhatatlanok s így senki sem beszél velük szívesen, míg a csúnyák néha rendkívüli sikereket aratnak, örömmel társalognak velök, szívesen hallgatják minden szavukat, mivelhogy jó modort, nyájasságot kedvességgel szerencsésen egyesítettek magukban.
Soha ne tévesszük szem elől az életben, hogy jó modorral szerezhetjük a legtöbb barátot. Minden nép nyelvében van erre egy csomó jó példabeszéd, melyek intenek, buzdítanak, hogy legyünk jó modorúak, ha valamire vinni akarjuk. De alkalmasint legjobb, legtalálóbb a magyar közmondás, mely így szól: Egy kanálnyi mézzel több legyet foghatsz, mint két hordó ecettel.
Az udvariasság, a jó modor egyes népeknél kiváltságosan elterjedt tulajdonság. Lám a franciákat ez jellemzi leginkább. Az egész nemzet udvarias, finom, nyájas. Már a nyelvük is úgy van kiművelve, hogy az udvariassági kifejezésekre ezer változatuk van. A köznéptől kezdve a legfelsőbb körökig mindig finomak, mindig előzékenyek az emberek, úgy hogy már közmondássá lett szerte a világon a finom, francia modor.
A magyart is jellemzi a jó modor. A mi egyszerű népünk oly nemes, oly előzékeny, hogy az valóban lebilincseli az embert. Nem mesterkélt nyájasság ez, hanem veleszületett nemesség, jellembeli előkelőség. Ahogy a fiatalok tisztelik egymást, ahogy megbecsülik a családtagok a családfőt, az szinte példás, mintaszerű. Az igazi tősgyökeres magyar erkölcs a gyermeket úgy tanítja, hogy atyját “Apám uram”-nak szólítsa. Mikor összejövetelek vannak, a magyar nép nem tolong, nem rendetlenkedik, hanem tisztelettel, nyugodtan viselkedik, megbecsüli egymást.
Meg kell azt érteni az ifjúkorban, mégpedig mentől korábban, hogy általános, finom, illendő magaviseletre van szükség ezen a világon ami a szívből fakad és a szívhez szól. Meg lehet azt tanulni, csak figyeljük meg a szíves, jó modorú embereket s kövessük őket.
Ne magadra, hanem másokra gondolj! Ez a legfőbb szabály minden művelt ember számára. Nem oly kis dolog ez, mert az önzés rettentőn el van terjedve. Az emberek dehogy is törődnek egymással. Egész életükben csak magukra gondonak s lehúznák az égből a csillagokat, csakhogy minden az övék legyen. Szív kell a jó modorhoz, még pedig a javából. Sokszor meggazdagodott embereknél látjuk, bármint iparkodnak is nem tudnak jó modorúak, finomlelkületűek lenni. Ha nem akarják is, lépten-nyomon kitűnik a gőg, a durvaság. Be kell látniok, hogy a pénz nem minden és a Dárius kincse sem adhat a szívnek nemességet.
Az őszinte jó barátság és a jó modor édes testvérek. A szeretet, az egymás megbecsülése arra vezetnek, hogy ne legyünk önzők, sőt ellenkezőleg igyekezzünk mentől több szívességgel elhalmozni azt, akihez vonzódunk, akihez érzelmi kötelékek kapcsolnak. Az önző, sivár lelkű ember hogy lehessen jó barátunk? A barátságnál is nagyobb ereje van a szülői, testvéri szeretetnek. Az csakis jó, csakis nemeslelkű lehet, aki igaz érzelmekkel csügg hozzátartozóin. Az ilyen képes igazán arra, hogy ne a maga előnyét, hasznát nézze, hanem azokét, akikhez szeretet kapcsolja.
Mindenkinek joga van életét örömteljessé, derűssé tenni. Nem kell ahhoz kincs, gazdagság, csak jó modor, mely utat nyit a mások szívéhez és becsüléséhez. Ehhez pedig mindenki hozzájuthat, csak ismerje a módját.
Világos immár az eddigiekből, hogy a jó modor díszét, ékességét képezi egész lelkivilágunknak. Nem szabad annak lekopni, megfakulni. Ragyogjon az mindig s ékesítsen szakadatlanul minket. Akárhol is járunk, kelünk, vigyük magunkkal ezt a külső fényt. Még az utcán is kitűnik, hogy ki a jó modorú és ki a durva, önző, neveletlen.
Az ifjak és lányok jól teszik, ha idejében megfigyelik, hogy viseljék magukat, ha felnőttekkel vannak együtt. Jó érzékük, nyugodt, illendőségtudó természetük bizonnyal megmondják, mit és hogyan tegyenek. A betanított szapora kézcsókolások ma már nincsenek divatban. Elég, ha belépéskor a háziasszonynak csókolsz kezet. Általában a csókolózás minden formája idejét múlta. A bőbeszédűség is felesleges, a fecsegés kiállhatatlan. Csupán akkor szólj, ha kérdeznek. Ha látod, hogy a nagyok el vannak foglalva, ne tolakodj közéjük hanem húzódj félre.
Mikor étkezésre kerül a sor, nyisd ki a szemedet, s figyeld meg, mit tesznek a nagyok, hogy te is a szerint cselekedjél. Kést, villát ügyesen kezelj, hajtsd fejed a tányérod fölé és vigyázz, hogy el ne hullajtsd az ételt. Ne tömd tele a szádat, kést villát ne hagyj a tányéron, a széken ne vesd el magad, ülj egyenesen, ha leány ül melletted, tölts vizet a poharába s illedelmesen beszélgess vele. Étkezés végeztével lépj a háziasszony elé, hajtsd meg magad és köszönd meg a lakomát.
A templom szent hely, de biz’ ott sok modortalanságot követnek el a tapasztalatlanok. Áhítat kell oda, elmélyedés és figyelem. Nem szabad jobbra-balra kandikálni, még kevésbé nevetni, vagy suttogni.
A színház mindjobban szerepel az ifjúság életében. Tagadhatatlanul van a színháznak nevelő hatása, bár nem minden színdarab való kis fiúknak és kis leányoknak. Ha színházban vagytok, vigyétek el oda is a jó modort. Ez megmondja neked, hogy viseld magad. Mindenekelőtt ne menj későn, ne ugrálj, ne szaladgálj. A testvérek közt gyakori a perpatvar. Ez onnét van, hogy önzők, szeretet nélkül valók. Egy kis jó modorral, parányi önzetlenséggel be sok testvérháborúságot meg lehetne szüntetni. Az idősebbekkel szemben mindenkor légy jó modorú. A régi görögök külön törvényt csináltak arra, hogy kell viselkedni az öregekkel szemben. Ma is elkelne egynéhány ilyen okos törvény.
A szegény emberekkel szemben is a jó modor, a jó nevelés mutassa meg, hogy mit kell tenni. A mi országunkban, fájdalom, alig törődnek a szegény emberekkel. Az a másfél millió magyar azért vándorolt ki Amerikába, mert nem foglalkoztak eléggé velük. Még a törvény is hiányos, mert jobban védi a gazdagot, mint a szegényt. Pótolni kell a törvény hiányait. Ne legyünk önzők, ne gondoljunk mindég magunkra, hanem foglalkozzunk többet a szegényekkel. A cselédekkel szemben is ez a főszabály. A jó modor, az emberséges bánásmód különben ki is fizeti magát, mert ha megbecsüljük a cselédet, ő is megbecsül minket, annál jobb kedvvel végzi dolgát s abból csak nekünk lesz hasznunk.
Ennek ellentéte az előkelő emberekkel, a feljebbvalókkal való érintkezésben nyilvánulhat. Sokan itt nem tudják eltalálni a kellő mértéket. Vagy túl alázkodók, vagy gőgösek lesznek és csak azért is gyűlölik, mert úr az illető. A jó modor, a helyes értelem meg fogja mutatni a középutat. Őrizd meg nyugalmadat a nagy urakkal szemben is. Állj meg előttük bátran, nézz a szemükbe nyugodtan. Ne légy azonban tolakodó, várd be türelmesen, míg megszólítanak, de akkor felelj bátran, félelem nélkül. A hölgyekkel való társalgás nagy iskolája a jó modornak. A míveltség első feltétele, hogy a nőket nagyobb tisztelettel vegyük körül, mint a férfiakat. A világ minden népe tiszteli a nőt, s nyájas udvariassággal viseli magát vele szemben. A durvaság illetlenség, nővel szemben megbocsáthatatlan. Az idősebb ismerős hölgyeknek illik kezet csókolni, bár e tekintetben, mint már azt megjegyeztük, túlzásba nem kell menni. Az állatok védelméről kell még szólanunk. Ez is ide tartozik, mert a jó nevelésű, jó modorú ifjú vagy leány nem tud durva, goromba lenni az állatokkal szemben. Amennyi durva és hitvány kegyetlenkedést tapasztalunk, azt mind hitvány lelkű, rossz emberek követik el. Szomorú, ha gyermeket látunk az állatkínzásban elöljárni. Ideje, hogy a gyermekek között terjesszük az állatvédelem eszméjét. Az erkölcsök megjavítását eszközölhetjük ezzel.