Jog és kötelesség
Régen nincsen már boldogság ezen a világon, olyan értelemben, mint azt rajongó emberek elképzelik. Vége van annak immár örökre. Csupán csak boldogulás, előremenetel létezik, ám ez is akkor, hogy ha megszolgálunk érte. Akarsz hírnévre, dicsőségre szert tenni? Jogot formálhatsz hozzá: teljesítsd kötelességed. Szeretnél közbecsülésben részesülni? Elérheted: légy első a kötelességtudásban.
Vagyont, jólétet, szerető családot, szóval: mindent, de mindent kaphatsz, ha járod az igazak útját, teljesíted kötelességeidet. Ez képezi alapját mindennek. Ha nyitva tartjuk szemünket, csodálkozva látjuk, hogy a nyüzsgő élet minden megnyilatkozása a kötelesség nagy parancsának hódol. Áthatja, betölti ez a világot, tehát bizonyos, hogy Istentől vette eredetét. A parányi féreg, melyet lábunk eltapos, fut, fárad, dolga után lát és az állatok, növények milliárdjai közt egy sem él cél s kötelességek nélkül. Fű, fa, virág megújul, élet lüktet, hullámzik mindenütt. Tél, tavasz, nyár, ősz eljönnek, mert a kötelességek isteni törvénye parancsol nekik. És vajon a nap, hold, bolygók s a csillagok szinte elképzelhetetlen milliói? Azok is kerengenek, futnak egymás körül oly sebességgel, amely túlszárnyalja a legsebesebb gyorsvonatok futását. Végzi pedig valamennyi jól és pontosan dolgát mert ellenkezőleg romlásuk, pusztulásuk következnék el.
Emberek, mondjátok, nem a legfenségesebb költészet, nem a legmagasztosabb eszme az, mely a földön, a vízen, a levegőben s azon is túl a végtelen messzeségben, mindenütt egy parancsoló erőt ismer: a kötelességet? És mondd gyermek, nem érzel-e hevületet szívedben, lelkesülést agyadban, mikor azt kívánják tőled, hogy alkalmazkodjál te is ehhez a mindeneket uraló nagy eszméhez? Azok, akiket ismersz és szeretsz: az apád, az anyád, a testvéreid, rokonaid, mind azt cselekszik. Szeretett édes hazád történelme is tele van ragyogó példákkal. Azok a dicsők, azok a nagyok, akik a nemzet élén állottak s kivívták a hazának jogát, szabadságát, mind kötelességteljesítők voltak. Fel hát előre! Ne alkudozzatok, ne habozzatok, mint a vízparton didergő gyáva fickó, ki szeretne ugyan fürödni, de fél a víztől, mert hideg. Hajrá, be a vízbe, a kötelességek tengerébe! Győzd le az akadályokat, tedd kötelességedet úgy mint a többiek, a bátrak, a becsületesek és minden teremtett lény a világon, sőt a végtelen messzeségben forgó más világokban is. Ha kérdezed az őszhajú aggot, mondaná: mi okozott neki hosszú életében igazi örömöt, azt felelné, a kötelességteljesítés. Az elhunytak felett az a legnagyobb dicséret, ha azt mondhatjuk róluk: tisztességgel megállták helyüket, teljesítették kötelességüket. Megbecsülöm a szegény embert, ha fáradsággal keresi kenyerét, ha végzi dolgát és ura a kötelességeknek. De nem bírom tisztelni a gazdag naplopót, aki csak azért létezik, hogy költse a mások keresményét.
Munkával éljen az ifjuság, vállaljon kötelességeket és végezze azokat híven, becsületesen! Nincs kibúvó, van dolog elég, kötelességét vagy így, vagy úgy teljesítse mindenki. A gazdagok sem képeznek kivételt, sőt nekik már csak azért is kell dolgozni, kötelességet teljesíteni, nehogy tétlenkedésükkel rossz példát mutassanak a szegényeknek. Hirdessük szerte nyíltan és emelt fővel, hogy igazi örömöt csak a kötelességteljesítés nyújt. Okos ember járjon a maga lábán, ne törődjön azzal, hogy vannak dologtalan, hitvány fráterek is. Ő csak szeresse a munkát, tekintse szentnek a kötelességét. Értse meg, fogja fel annak boldogító erejét s éljen is a szerint. Gondolja el, hogy a világ ezzel tartatik fenn, az emberiséget ez kapcsolja össze s viszi előre. Kötelesség az a forrás amelyből minden nemes erény fakad. Kezdetben szerény csergedező patakocska, mely csupán az én életemnek kisded járművét hajtja. De aztán általam, az én akaratom szerint széles folyammá nőhet s akkor az egész országnak, sőt az emberiségnek válik hasznára. A gyárakban folyik a kötelességek legszebb munkája. Emberek és gépek összefogva, csodálatos eredményeket érnek el.
Tündöklő ragyogású napfény a kötelesség, mely bevilágítja egünket. Édes a falat kenyér, ha becsületesen végzett munka után fogyasztom. Nincs szebb halál mint szántóvetőnek az eke mellett, munkásnak dolga végzésében, katonának csatatéren, tudósnak íróasztala mellett halni meg, mert a kötelesség tovább él, dicséri a nemes munkát s ragyog, világít az utódok előtt. Felmagasztaló az a tudat, hogy amit elvállaltam, aminek teljesítésére a sors kiszemelte csekélységemet, elvégeztem. A jellem csak a kötelességtudó becsületes embereknél fejlődhetik ki, a léhák, naplopó renyhék többnyire jellemtelenek is.
Midőn fejtegetéseink során ennyi dicső vonását méltatjuk a kötelességeknek, önkéntelenül is előtérbe lép a kérdés: hát a jog hol marad? Mert ha kötelességem elő van írva, akkor jogomnak is kell lenni. Miben nyilvánul az? Való, hogy a kötelességek mellett jogokkal is élhetsz. Szabadon kormányozhatod cselekedeteidet, azt teheted, amit jónak látsz, például megtagadhatod a munkát, abbahagyhatod minden kötelességed teljesítését. De vajon élsz-e ezzel a jogoddal? Képes volnál-e teljes tétlenségbe csapni át? Nem hiszem. Ezt az igazi jellem büntetésnek tekintené. Ám ahhoz igenis jogod van: kívánni jól teljesített kötelességeid méltánylását, munkád kellő díjazását. Ezt meg is kapod a társadalomtól, mert a kötelességteljesítő, jól dolgozó emberek minden téren méltó anyagi megbecsülésben részesülnek, de félig teljesített kötelesség keveset ér. Egész ember kell a gátra. Akár munkás legyen az, akár tanuló gyerek, aki lelkiismeretlenül csinálja dolgát, bizony, hitvány, semmirekellő a neve, csalja a benne bízókat, visszaél a jóhiszeműségünkkel. Isten ments a lelkiismeretlen, hanyag emberektől, mételyei ezek a romlatlan emberiségnek, tőlük megakadna a dolgok folyása, rájuk ugyan nem lehetne számítani semmi tekintetben. Mi történnék például a gyárban, ha a gépész álmosan, csak félig-meddig végezné dolgát? A gőz szétrobbantaná a gyártelepet. Ha a postás nem adja kézhez a levelet, beláthatatlan zavar támadhat belőle. A hadvezér mulasztása miatt elveszhet a sereg.
Minden kötelességteljesítés fontos a maga helyén. Egy gyermek dolgától is függhet élet és halál sorsa ha nem végzi el amit magára vállalt, vagy csak félig, vagy pedig rosszul. Azért fegyelmezni kell a lelkünket. Ami ránk van bízva végezzük becsülettel. Tekintsd becsvágyadnak, büszkeségednek, hogy megállod a helyedet. Ne csalatkozzék benned senki, ne különösen az, aki bizalmával megtisztelt. Helyedről el ne távozz, légy utolsó, mint a hajóskapitány, aki csak emberei megmenekülése után hagyja el a hajót, vagy elsüllyed vele. A csatatéren csodás ereje van a kötelességnek. Nagyszerű példája ennek a mi szabadságharcunk. Több mint 200 csatát vívtunk az osztrákokkal, 10 összeütközésünk volt az orosszal, 47 az oláhokkal, 19 a horváttal, 5 a tóttal és 70 a szerbekkel. Ezekben a rettenetes küzdelmekben a magyar honvédek a kötelességteljesítés annyi példáit mutatták, hogy puszta felsorolása vaskos könyvet tenne ki. Fájdalom, szabadságharcunk kimerítő, igaz története még most sincs megírva. Talán nem is lesz soha.
A magyar nők is kiveszik részüket a kötelességteljesítésből. Végtelen harcainkban hányszor láttuk őket a férfiakkal együtt küzdeni. A szabadságharcban is számtalan nőnek volt része. Tudjuk, hogy a török időkben szintén sok hőstettet vittek véghez. Az egri nők követ hánytak, égő szurkot öntöttek az ostromló törökökre s így hiúsították meg a vár bevételét. Általában be van bizonyítva, hogy a magyar nők kötelességtudása egyenlő a férfiakéval. A népéletben igazán fele segítség: (feleség) az asszony. Ott állnak ők, az élet hősnői férjük oldala mellett. Fiúk, lányok, ha láttok az életben kötelességteljesítő derék embereket, vegyétek észre őket, érezzetek mély, nagy tiszteletet az ilyen szép lélekkel szemben. Ezeké az erény koronája, ezek az igazán boldogok, mert híven betöltötték rendeltetésüket a földön. Ezek vezetik a világot. A dologkerülő könnyelmű naplopókat félreállítjuk az útból, ő rájuk nincs bízva semmi, még ha máskülönben okosak, szellemesek is. Úgy vagyunk vele, hogy nem arra tekintünk, ki mennyi iskolát végzett, hány könyvet olvasott végig, hanem azt nézzük, mint teljesíti kötelességét. És a nagy eszű, nagy tudományú embereknél is azt vizsgáljuk, hogy a szép ész mellett hogy állunk a jellem, kötelesség dolgával? Az iskolai jutalmakat is nem az igen okosak, hanem az igen becsületesek nyerik el. A szenteskedő, nyájas, hízelgő ember sem hódít már többé. A körültekintő, figyelmes vizsgálódó a látszatra mit sem ad.
Ne higyjétek, hogy rossz a világ s többnyire csak a külszín után indul és belső értékre súlyt nem helyez. Ellenkezőleg áll a dolog, a világ jó és bölcs, a tömeg mindig jól ítél s a többség véleményében meg lehet bízni. Bizonyos ösztön, szimat vezérel az ítéletünkben. Megérezzük, megsejtjük, hogy ki a jó, ki a becsületes, meg is mondjuk a véleményünket. És az oda lyukad ki, hogy csakis az oly ember számíthat sikerekre aki teljesíti kötelességét.
A kötelesség és a jellem édes testvérek. A régi magyarok néha a nevüket sem tudták leírni, de kötelesség és jellem dolgában bezzeg elsők voltak. Mindig azt kérdezzük, ha valakit ismerni akarunk: Milyen a jelleme? És igazán gyönyörű, fenséges dolog az, hogy a magyar nép e tekintetben minden tiszteletre és becsülésre érdemes. A falvak tisztes polgársága józan felfogással teljesíti kötelességét, végzi dolgát. A magyar népnél jobb, becsületesebb nincs.
Fontos kérdés az, hogyan lehet az ifjúságban a kötelességérzést kifejleszteni? A felelet ez: szoktatás által. A szülői házban s az iskolában jól vigyázzanak, már a kis gyermekeket tanítsák a kötelességteljesítésre. Fel kell ébreszteni a lelkekben ezt az érzést s kívánni kell, hogy a gyermek is nevelje magát. Hogyan? Gondolkozzék, elmélkedjen, vizsgálja meg minden tettét, a kötelességteljesítő emberekhez vonzódjon, a rosszakat elkerülje.
Tudjon az ifjú akarni! Legyen határozott! Parancsoljon a lelkének, a testének, hogy minden dolga a kötelességteljesítésben összpontosuljon. Engedni nem szabad, mert aki ellágyul, tétovázik, már rálépett a megalkuvás, a könnyelműség útjára. Ezt a kedélyes fickót nem szokták rossz cimborának tartani. Vannak szülők, akik azt mondják: a könnyelműség még nem nagy vétek! Hanem bizony tévednek, vétek az, még pedig a gonoszabb fajtából való, mert megölte az akaraterőt, vagy úgy megverte, megbénította, hogy ő nem képes többé ellenállni a csábításnak. És lassankint erőre kapnak a szunnyadó szenvedélyek. A lélek egyensúlya meginog s bizonytalanul működik, mint a rossz szerkezetű gép. Légy határozott és szigorú! A tükörtiszta kard acélján a lehelet csak parányi foltot ejt, de te ennyi foltot se tűrj jellemeden a könnyelműséged miatt. Légy szigorú bírója tetteidnek, mert így nevelheted magad kötelességtudó, nemeslelkű, igaz jellemmé. Ami öröm, ami boldogság érhet földi létünkben, ahhoz csakis kötelességeink teljesítése árán juthatunk. Így tettek mindazok, akik valaha jelesek és dicsők éltek ezen a világon. Így tesznek szüleid, összes derék ismerőseid. Kövesd példájukat, tartsd meg az Isten parancsolatját, mely így hangzik: Ember, tedd kötelességed! Nincs ez alól kivétel, kötelessége mindenkinek van, első sorban magával szemben, aztán jó a rokon, jó barát, a haza, a társadalom és még sok egyéb.
A kötelességteljesítő igaz embernek van joga felemelt fővel kívánni minden tiszteletet és méltó javadalmazást, mert embervoltának, fenséges feladatának híven megfelelt, az élete tiszta és nemes. És ha talán erődet fogyni éreznéd s leroskadnál a teher alatt, gondolj a Megváltóra, aki szintén elbukott a súlyos kereszttel vállán, de felállott megint. Utolsó percig teljesítette az emberiségért kötelességét és isteni hivatását. Oh, sokan járják az életben a szenvedés kálváriáját, le is roskadnak olykor, de talpra állnak megint s égre emelvén tekintetüket, megnyugszanak. A kötelességteljesítés erőd ad és tűrni, szenvedni, küzdeni megtanít. Az ily nemes lelkek valóban Istentől vették eredetüket s oda is térnek vissza, ha elvégezték dolgukat ezen a világon. Helyezzétek házi oltárotokra a Kötelességet, minden tisztelettel adózzatok néki!
Ifjú, tekintsd ezt földi léted legnemesebb céljának.