Szorgalom
Tudja a világ, hogy keletről jöttünk s nekünk ezen nincs mit restelni, mert megmutattuk, hogy maroknyi vándornépből országalkotó hős nemzetté bírtunk fejlődni. Sőt azt sem szégyelhetjük, hogy pogányok voltunk és Isten gyanánt a napot tiszteltük. Jó volt ez a vallás nekünk, amit bizonyít az is, hogy itteni megtelepedésünk után még jó kétszáz évig megtartottuk és csak azután vettük fel a keresztény hitet. Ha már ősmagyar vonás a nap tisztelete, ne feledkezzünk meg arról és legyünk utánzói a derék honfoglalóknak. Adjunk hálát minden reggel a jó Istennek, hogy ismét megajándékozott egy nappal.
Fel dologra, fel szorgalomra! Ez a jelszó lányom és fiam, hogyha élni akarsz a földön. Minden ebből származik a nagy világon, minthogy a véletlen meg a szerencse még a meggazdagodás terén is ritka, mint a fehér holló s bolond az, aki erre épít, vagy csodáktól remél sikert, mikor a szorgalom biztosan diadalhoz juttatja. Különösen szellemi téren semmi néven nevezendő szerencse nem segít. Tudást, ismeretet nem lehet senkitől sem kapni, ezt mindenki a saját szorgalmával kénytelen megszerezni.
A szorgalom mint bűvös szó zsongjon fületekbe, ne vegyétek félvállról ha az iskolában és otthon erre intenek. Sőt inkább komolyan gondolkozzatok felőle. Fel kell tennetek, hogy rossz dologra nem budítunk és csak javatokat akarjuk munkálni mikor az ernyedetlen szorgalomra oly igen kérünk. Mióta a világ fennáll, soha se volt még nagyobb tisztelete a munkának mint napjainkban. Ha nevet fognak adni ennek a XX-ik századnak, alkalmasint a munka századának fogják elnevezni. Akárhova tekint szemünk, a munka, szorgalom nagy erejét látjuk lüktetni. Nincs ember, aki meg ne figyelhetné, hogy teljesen vagyontalan szegény emberek mint gazdagodnak meg, hogy szereznek némelyek a semmiből milliókat. Hogyan válik ez lehetségessé? A szorgalom által. Mindennap dolgozni, szorgalmatoskodni s takarékosnak lenni: ez a nagy titok, amely szerencséhez juttatja az embereket és vagyont önt lábainkhoz. A szorgalom oly varázserő, mely csodára képesít, a semmit arannyá változtatja, a porból palotát emel számodra. Méltó hát e varázs erejű talizmánt birtokunkba keríteni. És ezt annál könnyebben tehetjük, mert csak akarnunk kell s rendelkezhetünk vele. Azt is látjuk minduntalan, hogy a szorgalom általános tiszteletnek örvend. Hatalmas uralkodók kezet fognak ma már egyszerű munkásokkal, kitüntetik megbecsülik őket.
Ami tisztelet létezik az emberi társadalomban, az mind a munkát illeti. Gazdag ember, okos ember csak a szorgalmas lehet; közbecsülésre, tiszteletre is csak az tarthat számot. Mindazt, ami szép, nagyszerű, a szorgalom hozta létre. A munka nemesít és magához a nagy Istenhez felemel, mert onnét vette eredetét. A vallás tanítása szerint Isten is munkálkodott, míg létre hozta a szép világot. És munkája szakadatlanul tart most is. Ha jól figyelünk azt látjuk, hogy a földünkön az életműködés semmi nem egyéb, mint soha véget nem érő munkálkodás. Állat, növény mind dolgozik, mind fárad, hogy szorgalma által fejlődhessen, előre juthasson. Régente a munka nem részesült elismerésben. A gazdagok nem dolgoztak, rabszolgáikkal végeztettek mindent, de nem is haladtak. Századokon keresztül egy helyben állt a világ, tespedés, unalom nehezedett reá s a zsarnokok élete kezdett kiállhatatlan lenni. Bekövetkezett a nagy átalakulás, egyenlő lett minden ember egyenlő jogokkal, és egyenlő kötelességekkel. Hatalommá lett a munka. A dolgos, szorgalmas emberek ölébe hull a pénz és az elismerés, de a lusták, a restek nem kapnak semmit.
Az emberi társadalom legbájosabb költészete a nő. Amely házban öröm, boldogság tanyázik, azt bizonyosan a ház asszonya vitte be oda. Hozzátehetjük: ha jólét, vagyon és megelégedés látható, az is a nő érdeme, mert a női tündérujjak szaporítják, és ami fontosabb, megtartják a vagyont. Oh, azok a szép női kezek óriási munkát végeznek. Nagy erőkifejezésre ugyan nem képesek, de tudják szorgalommal és kitartással pótolni és így sokra mennek. Egy igazi derék magyar asszony élete örök tevékenységből áll. Reggeltől estig munkában leljük; mint valami jó tündér hol a konyhában, hol a kamrában sürög-forog, dolgozik nagy örömmel, nagy szeretettel. És mikor sem itt, sem ott nem talál már teendőt, asztalhoz ül, kézimunkájával foglalkozik, ez neki a pihenése. A magyar nők mindig híresek voltak az ő tündérujjaikról. Azért virágzik nálunk a családi élet, mert a házak asszonyai tudnak szorgalmasak lenni, értik a módját, hogy lehet kevésből kellemes életet varázsolni elő.
Számításból áll életük és szorgalomból, mely szakadatlanul tart őnáluk. Óriási munkát fejthet ki a nő, ha napról-napra folytatja azt. Hát még ha azokra a nőkre gondolunk, akik irodában görnyednek, vagy postán, távíró hivatalban robotolnak. Mennyien működnek kereskedésekben, ipari műhelyekben, gyárakban! Ezek a nők kétszeres tiszteletet érdemelnek. Elképedve állunk meg sokszor, látván, szemlélvén némely nőnek rettenetes nagy szorgalmát. Az iskolában is gyönyörű példáit tapasztaljuk a leányok szorgalmának. Kitűnőek a tanulásban, példásak a feladványok készítésében. Mindazt képesek játszva elvégezni, amit a fiúk. Újabban végig járják a gimnáziumi osztályokat, érettségi vizsgát tesznek s egyetemre lépnek. Ezek természetesen csak kivételek, hanem be kell látnunk, dicséretes, szép kivételek.
A nő igazi hivatása a családi élet körében van kijelölve. Itt legyenek ők példás szorgalmúak és pedig nemcsak azért, mert ezáltal a vagyont megkétszerezik, vagy a kicsiből is tisztességesen megélnek, hanem azért mert példájukkal nevelik az új nemzedéket. És ez már országos fontosságú dolog, annak eredménye kihat az egész emberi nemre. A lányok emelkedjenek fel arra a magaslatra, ahonnét tisztult tekintettel nézhetnek. Lássák meg azt a fenséges, magasztos hivatást, amit a sors kijelölt nekik midőn a ház lelkévé, a család tündérévé tette őket. Oh, mily szép, mily bájos látvány szemlélni az okos nő kormányzása alatt levő családot. Hogy gyarapodnak, hogy vagyonosodnak! Napról-napra nagyobb jólétnek örvendenek. Mindig szereznek s takarékoskodván, eleget tudnak tenni kötelezettségeiknek. Ragyog a tisztaságtól minden, napsugár játszik a szobákban, zöldleveles virágok kandikálnak be az ablakon keresztül. A gyermekek egészségesek, rendesek, tiszták. Szóval: az egész ház az édes boldogság benyomását teszi reánk.
A szorgalmas nő vallásos, mert tud hálás lenni az időért, az egészségért, melynek oly nagy hasznát veszi. És jószívű könyörületes is, mert módjában áll segíteni a szűkölködőkön. Mikor az ilyen derék nők együtt vannak, mennyi üdvös eszmét megbeszélnek és meg is valósítanak. Jótékony női egyesületek léteznek, amelyeknek tagjai kötelezik magukat, hogy a hét bizonyos napján összejövetelt tartanak s egy-két órát dolgoznak a szegények számára.
A szorgalom össze van forrva a jellemmel. Aki ád valamit a becsületre, arra törekszik, hogy tisztességes embernek tartsák. Ezt csak úgy érheti el, ha szorgalmas. Szép és lélekemelő a szorgalom, hozzátartozik a jellemhez, a becsülethez. Aki nem törődik a jellemmel s a becsületre mitsem ad, az erkölcsi halott, jól teszi, ha eltűnik a felszínről. De ezektől eltekintve, még azért is szükséges szorgalmasnak, dologszeretőnek lennünk, mert ezzel biztosíthatjuk magunknak a lelki és testi egyensúlyt. Tudjátok mi az? Egyszerű szavakkal kifejezve azt jelenti, hogy minden tekintetben rendben legyen a szénánk.
A szorgalmas ember napról-napra, óráról-órára örömben részesül; derült, jókedvű, se gond, se aggódás nem éri, mert tudja, hogy munkája után mindig megél. Nem gyötrik pénzügyi aggódások, mert pazarolni nincs is ideje. Mindezek lelkére, kedélyére jótékony hatással vannak. A testi egyensúly fenntartására pedig úgy hat a munka, hogy tova űzi az unatkozást, folytonosan működésben tartja a szerveket. A fáradalmak után jól esik a pihenés.
Ily áldásos hatású lévén lélekre és testre a munka, idejében köss vele barátságot. Légy erős lelkű, határozott jellemű. Tedd fel magadban, hogy teljesíted te is legszebb, legmagasztosabb hivatásodat úgy mint a százezrek, a milliók. Parancsként szabd ki magad elé, hogy mindenkor elvégezed dolgodat. Ami teendőd van a nap huszonnégy órájára, annak megfelelsz, holnapra nem hagysz egy percnyi munkát sem. Nem eszel, nem fekszel míg kitűzött teendődet el nem végezted. Sarkald erődet, fokozd munkabírásodat.
A mi országunkban óriási szükség van arra, hogy az ifjú nemzedék megértse a munka, a szorgalom parancsoló szavát. Nekünk nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy megtarthassuk magunknak ezt a földet és azon uralkodhassunk. Íme tehát a hazaszeretet is azt parancsolja, hogy legyetek szorgalmasak! Fokozata is van a szorgalomnak. Van pillanatnyi, van ideig-óráig tartó s van kitartó szorgalom. Ez az igazi. Ennek légy a híve, ezt tűzd ki életcélodul. A kitartó szorgalom méltó minden tiszteletre, minden becsülésre, de a hanyagokat, a kötelességmulasztókat bélyegző vassal kellene megjelölni úgy, mint a középkorban a rossz embereket, hogy azonnal felismerje mindenki. Jól fontoljátok meg ezt és ébredjen fel bennetek a lelkiismeret mely sarkaljon dologra, buzdítson kitartó szorgalomra. Mindnyájan tartozunk dolgozni, a gazdagság sem ment fel, sőt még csak annál jobban tüzelhet. Férfias, önérzetes ember arca pirulása nélkül nem bírna tétlenül élni. Lealázó, megsemmisítő még a gondolata is annak, hogy élek a más kegyelméből, egy darab ruhát, egy falat kenyeret nem bírok keresni. Ha jól megfontoljuk, a restek a legrosszabb számítók, már csak önzésből is kellene dolgozniok, mert ha munkában fáradnának, jobban ízlenék az evés, ivás, a mulatság. A kitartó szorgalom áldás, szerencse, míg a restség átok, fekély a társadalom testén és minden bűnnek a melengető fészke. A rest ember elméje mindig rossz dologban sántikál; abban t. i. hogy csalhassa a világot tovább is, miként juthasson munka nélkül pénzhez. Egyetlen közmondás sem oly igaz, mint az, hogy: Restség az ördög párnája! A restek agyvelejében egyik vétek a másik után terem, akárcsak a poshadó tóban a férgek.
Honnét van az, hogy szegények között sokkal több a boldog ember, mint a gazdagok között? Ez onnét van, mert a szegények jobban rá vannak utalva a dologra s ez sok örömöt okoz nekik, egészségüket gyarapítja, életüket meghosszabbítja. A rest ember beteg ember; bágyadt, levert, üldözi az unalom, zsibbadság fogja el tagjait, éjszakai tivornyával igyekszik szórakozni, de ez megrontja testét, lelkét; a gyomra nem működik, álmatlanság fogja el, a világ iránt közönyös, nem érdekli semmi, csak az, hogy lehet dolog nélkül tovább folytatni munkától elszokott hitvány életét. Végre is elbetegesedik, testben lélekben megtörve elpusztul.
Nos, hát kívánkoztok-e ilyen élet után? Ugy-e, hogy nem! Fel szaporán a kitartó, a dicső szorgalomra! Az élet tulajdonképpen nem magát a munkát jutalmazza, hanem a szorgalmat. És nem mindig a tehetség dönt, hanem a kitartó szorgalom. Még a lángelmét is háttérbe szorítja ez. Nem kell kiválónak lenni, ha közepes tehetségű vagy is, kitartó szorgalommal sikert arathatsz. Minden tisztelet és becsülés a kitartó szorgalmat illeti, mert bámulatos a munkája. Olyan, mint a parányi kis esőcseppé, mely szakadatlanul hullván a kőlapra, végre is kimossa azt, lyukat fúr. Eképpen győz le a kitartó szorgalom minden akadályt. Nincs az a veszteség amit a szorgalom ki nem pótolna, nincs az a bánat, amit ne enyhítene. Pénzt szerez, felejtet sorscsapást, mellőzést. Új örömöket fakaszt a szívben, élteti egész lényünket. Egy keveset ma, egy keveset holnap, de mindig haladni, mindig előbbre menni: ez a siker titka, ez az életnek bölcs vezérlő szelleme.