Takarékosság
Minthogy a pénznek olyan nagy fontossága van életünkben, szükséges jól ismernünk azokat a módokat is, amelyekkel leköthetjük a magunk számára. Mert nagyon könnyen el szokott pártolni, azért tudni kell vele bánni. Nos, tehát a pénzmegtartás tudományának ez a foglalatja: Takarékosság!
Egy világot jelent ez a szó, mivelhogy ebből született minden, ennek a támogatása mellett létesültek a nagy felfedezések, a művészi és ipari alkotások. Műveltség, haladás mind ezen alapszik. Száz és ezer okból tartsd szüntelen szemed előtt ezt a szent szót, ezt a nagy jelmondatot. Áldott vagy, boldog vagy, ha értelmét felfogod, tanítását híven követed.
Takarékosság! Égi zeneként hangozzék szüntelen füledbe és halljad minden pillanatodban. Ne gondold, hogy csak a pénzre vonatkozik ez. Igaz, hogy legelső és legfőbb teendőd takarékoskodni a pénzzel, mert csak úgy számíthatsz ezen a világon, ha pénzed van és úgy élsz emberi módon ha életszükségleteidet pénzzel elláthatod. De ezenkívül még sok egyébben is gyakorolhatod a takarékosság erényét. Légy takarékos az időben, a munkában, az egészségben; takarékoskodj a barátságoddal, a jóságoddal és más egyebekkel.
Minden jó a munkából, a takarékosságból és az erőkifejtésből származik. Akik takarékosan élnek, azoknak nemes a szívük, elégedett a lelkük. De a pazarlók, az időt, pénzt, életet elpocsékolók a föld terhei s mikor kidőlnek a sorból, nem marad utánuk üresség. Mily gazdag az, aki mindenben takarékos! Függetlenül él, nem lekötelezettje senkinek mert adóssága nincs. Telik mindenre, jót tehet, apró örömeit kielégítheti, jövedelmét böcsen beoszthatja.
A takarékosság szelleme uralkodik ő nála mindenben. Erős, izmos, viruló jó színben van, mivelhogy bölcsen takarékoskodott az egészségével, nem pazarolta az életerőt, nem változtatta az éjszakát nappallá, hanem élt okosan, mértékletesen. A jelleme is szép, nemes, mert mindig őrködött a becsületen, nem kénytelen alázkodni, kétszínű játékkal alakoskodni. Felemelt fővel jár a világban, senkitől nem fél, senkinek kegyét nem könyörgi. Álbarátok nem rontják meg az életét, mert nem szórta két kézzel a bizalmat, hanem bölcs megfontolással megválogatta a barátait.
Ezek a nagylelkű takarékoskodó emberek viszik előbbre a világot. A tékozló bolondok, a holnappal nem törődők, nem gyűjtenek sem pénzt, sem mást, ők csak a jelennek élnek s ennek izző tüzében el is égnek. A számító okos értelem alkot, teremt, létrehoz szép és nagy dolgokat, mert lelkében, vérében benne van a takarékosság szelleme s az tevésre, gyűjtésre indítja. A pazarló nem tehet semmit az emberiség előhaladásáért, nem áldozhat jótékony intézetekre, nem segíthet sem ipart, sem művészeteket, mert ő elpocsékolta mindenét a hasára, meg a torkára. Úgy van, e kettő emészti fel az oktalanul élő könnyelmű emberek jövedelmét.
A takarékosság első szabálya tehát nem egyéb, mint egy kis bölcs önmegtartóztatás, és okos lemondás. De ez nem súlyos áldozat annak, aki nyitott szemmel látja a világot mert tudja, hogy a lemondás, az önmegtagadás olyan befektetés, amely később dús kamatot hoz neki. Ez pedig nagy dolog, mert nincs szánandóbb a kéregető öreg embernél, aki ifjú éveit eltékozolván, nem gyűjtött, nem takarított semmit s élete végén szánalom a sorsa.
Mióta a világ fennáll, mindig napirenden volt a takarékosság kérdése. De azért mindig voltak pazarló emberek, az igaz, hogy takarékosak is. Most is úgy van, a világ kétfelé van osztva. Egyik oldalon a tékozló, könnyelmű bolondok, a másik oldalon a takarékos, számító, okos emberek. Azaz, hogy rosszul mondom: nincsenek elválasztva, együtt élnek, csakhogy egyik az úr, másik a rabszolga. Rajtad áll megválasztani, hogy hová tartozzál? A józan eszed ugy-e azt mondja, hogy már mégis csak jobb az urakhoz szegődni, mint a jobbágyokhoz. Meg kell szokni a takarékosságot! Az ifjú korban kezdd el az önerő kifejtését, mert később már sokkal nehezebb lenne az. Aztán ne várj senki mástól nógatást, gyakorold magadtól.
A pazarlás, a rossz beosztás a legtöbb baj forrása. Tékozlók vagyunk tisztelt embertársak a legnagyobb mértékben! Repül a pénz úrtól, szegénytől egyaránt s a pazarlás megrontja a világot. A baj még növekszik azzal, hogy a gyermekek nézői, látói a nagyok könnyelműségének. Akárhány munkás van aki egész héten izzad, fárad s vasárnap az utolsó fillérig elveri amit keresett. Ezek bizony nem igen nevelő hatásúak az ifjúságra nézve. De találhattok példát ám arra is, hogy egyszerű emberek szerény jövedelmükből szépen megélnek és még meg is takarítanak valamit. A saját erejéből felemelkedő emberek száma légió s azt is látjuk, hogy a semmiből magát felküzdők tábora maholnap a világ urává lesz, mert számuk egyre nő. Hogyha észlelitek mindezeket, támadjon vágy bennetek az önuralomra, a bölcs takarékosságra. Ne higyjétek azt, hogy lealázó dolog az önmegtagadás, vagyis a takarékosság. Csalódtok, a világ vezérszellemei mind takarékosak. A mi hazánk kiváló nagy alakjai bölcs takarékossággal mindig egyszerű életet éltek.
Minden erőnél nagyobb, minden hatalomnál hatalmasabb a takarékosság. Aki erre reászokik, áll rendületlenül, mint szikla és nem labdája a sors szeszélyeinek. Tud dolgozni, tud lemondani, tehát megél minden körülmények között. A kedélye derült, a világról való nézete nyugodt, mert ő egész világot alkot a maga számára. De hány ember van aki csodás erővel rendelkezik arra nézve, hogy pénzt szerezzen, jó munkás, kitartó is tud lenni, szerencséje is van, csak úgy dől hozzá a pénz és még sincs neki soha egy fölösleges fillérje, mert nem tud takarékoskodni. Aki kezdetben nem szokta meg, nem nevelte magát takarékosságra, annak bizony elolvad a pénz a keze közt, nem takarít meg abból semmit.
Nagy erőt kölcsönöz, bizonyos méltósággal tölti el a lelkünket, ha reá tudunk szokni a takarékosságra. Édes az érzés, hogy több vagyok száz és ezer embernél, akik nem bírnak vágyaikon uralkodni és oktalan, tékozló életet élnek. Gyakran vizsgáljuk meg kiadásaink és bevételeink rovatát. Ha a jegyzeteimben azt látom, hogy bizonyos nélkülözhető dolgokra gyakran adok pénzt, szóljak így: ezt a kiadást ezután megszüntetem, vagy legalább felére szállítom! Nagyon régen rájöttek már az emberek arra, hogy fillérekből lesz a forint, de az a baj, hogy nem igen szeretnek gondolkozni. Valamint a fű növését nem figyelik meg, úgy a krajcár növekedését sem látja senki. És mégis nő, csodálatos módon izmosodik, végre óriássá lesz, még pedig borzalmas óriássá, hogy megrettenünk tőle. Ismeretes az a számtani feladvány, hogy mivé lett volna mostanáig az a krajcár, amit Krisztus születésekor hat percentet kamatozó takarékpénztárba helyeztek volna? Hát mivé? Oly óriás kinccsé, amennyi nincs a világon, még pedig hozzátehetjük, hogy a földben rejlő arannyal együttvéve sincs. De sőt ha az egész óriási földgolyó színarannyá változnék, akkor sem fedezné azt a rettentő értéket.
A könnyelműek így okoskodnak: Csak addig legyen mit aprítani a tejbe, míg élek! Ám az a baj, hogy senki sem tudhatja élete végét. A tudósok megfigyelése szerint százezer született gyermekből a negyed része még az ödödik év előtt elhal s a fele ötven évig él. Nos, tehát ötvenéves kort sok ember ér s azon túl is szép számmal vannak öregek. Azért hát bölcs dolog takarékosan számítani, nem emészteni el a keresményt, hanem félretenni egy keveset a bekövetkezendő rossz napokra.
A takarékosság hathatós előmozdítói a takarékpánztárak. Az újabb kor szülötte ez az intézmény s nagyon gyorsan elterjedt az egész világon, legyetek hűséges barátai. A takarékpénztárnak ikertestvére az életbiztosítás. Nagyszerűen fejleszti az emberben a fillérek iránti tiszteletet. Bár minden házban szokássá válnék biztosítani a családtagok életét. Mikor megszületik a kisded, apja megy az életbiztosító intézetbe, számot vet magával, hogy mennyi az az összeg, amit havonként nélkülözhet. Ha nem több négy koronánál, amit elszakíthat magától, már ezzel a csekély havi fizetéssel a gyermeknek kétezer koronát biztosított, amit kifizetnek akkor, mikor a gyermek nagykorú lesz.
A kis pénzeknek, a krajcároknak ereje igen nagy. Egy magában nem sokat jelent az igaz, de kettő, három együtt már némi summácska s ha még több gyülekszik össze, alapot adhat egész életünknek. Becsüljük meg tehát a kis pénzecskéket is, legyünk óvatosak, gondosak az aprólékosságokra. Mert hogy ismét és ismét hangoztassam ezt az örök igazságot: kis dolgokból, aprólékosságból áll az élet. Mikor már kissé megnövekedett a megtakarított összeg, oly jóleső érzés tölt el bennünket, hogy nem szívesen adjuk ki vagyonkánkat, őrködünk, vigyázunk a forintokká hízott krajcárokra.
Uram, ne vígy a kísértésbe! Sehol sem lehet jobban alkalmazni ezt az imádságot, mint a takarékosságnál. Ezer és ezer akadálya van s valamennyi mind csábító. Az ész szívesen tenne jót, ámde jön a sátán s csábít a könnyelműségre. Azért hát győzd le egy pár apró vágyadat, diadalmaskodjál a kisebb kísértők felett, akkor majd megerősödik a lelked. Nem is gondolná az ember, hogy a nők e tekintetben sokkal erősebbek a férfiaknál. Bámulatos, hogy mire képes a női elhatározó lélek és valóban a családok jóléte, boldogsága a nők takarékosságából fakad. Szegények vagyunk a sok állami teher miatt, de mégis “Él magyar, áll Buda még” mert a nő takarékossága, értelmes beosztása megtartja a garasokat. Hanem az ám a baj, hogy sok leány és sok asszony lelkét megrontja az úrhatnámság. Ez a gonosz fickó annyi bajt csinál a világon, hogy igazán nem lehet vele egyszer végezni, nem ártana újra és újra agyonverni.
Őrizkedjünk az úrhatnámságtól. Az adósságcsinálástól. A pazarlástól. E három az, ami romlásba visz s megkeseríti életünket. Mivel védekezhetünk ellenük? Takarékossággal! Hangoztasd az imát: “Uram, ne vígy a kísértésbe!”
Rendet tarts mindenekelőtt, mert bölcs példabeszéd, hogy “Rend a lelke mindennek.” Ahol össze-vissza megy minden, ott takarékosság sem létezhetik. Légy előrelátó, gondolj a holnapra! Ebből indul ki a takarékosság, de a műveltség is. Mert ostoba és műveletlen az, aki nem törődik a jövővel.
A takarékosság nehezebb a pénz szerzésénél, de annál édesebb aztán, ha diadalmaskodik a veszedelmeken. Sohase használjuk a lehetetlenség bő köpenyegét. Minden lehetséges, csak akarat kell hozzá. És sohase tekintsük csekélységnek az apró krajcárt, a kis semmiséget. Egy gombostű is érték és sokszor kellemetlenségtől menthet meg, ím egy régi adoma, mely örökre tanulságos marad. Egyszer egy ifjú leánynézőben járt. Amint folyt a társalgás, észrevette a leány, hogy kibomlott a ruhája s akárhogy kapkodott, nem talált gombostűt, amellyel összetűzhette volna. Az ifjú megjegyezte ezt a redetlenséget, elkezdett okoskodni s úgy találta, hogy nem lesz jó feleségnek az ilyen leány, aki oly gondatlan, hogy a ruhája kibomlik s nincs neki gombostűje összeakasztani.
A szükségtelen dolgok beszerzése is nagy átka némely embernek. Bizonyos körökben dühöng a részletre való vásárlás. Itt is eszünkbe jusson az ima parancsa: “Ne vígy minket a kísértésbe!” Ne bocsátkozz az előnyösnek látszó vásárlásba, bármily csábítóan kínálják is az árut. Tűzd ki elvül, hogy készpénzen veszed amire szükséged van. Így mindig tisztán áll a számadásod s megtarthatod a legfontosabb elvet: Soha sem szabad többet költeni, mint amennyi a jövedelmünk. A takarékosság végcéljáról akarok még szólani. A pénzszerzés és takarékosság csakis nemes irányú lehet. Ha valaki fösvény és zsugori és csak azért takarékoskodik, hogy a pénz csengésében gyönyörködhessék, szánandó alakká lesz a nemes gondolkodású emberek előtt. Aki derék, aki a hivatását emberül betölteni akarja, igazodjék a példák után. A pénz tejesítse nemes hivatását, csak hadd szerezzen örömet és támogassunk megtakarított filléreinkkel minden jó ügyet.